A cethal gyomrában

 Ez a legutolsó. Elmegy, vissza se jön. Lemond a gyerekről. A nászajándékba kapott sátrat azért kéri (mindezt egy bekezdésben).  Hát menjen. Fogja a sátrat, meg a sátorfáját (milyen szép), és vissza se jöjjön. J-nak nagy seb lesz, de nem begyógyíthatlan és feldolgozhatatlan, még ha rá is megy jó sok idő az életéből, mire felfogja és feldolgozza, hogy a szeretett édesapja lemondott róla.  Nagyon rosszul hangzik kimondani, de könnyebb és jobb lesz nélküle mindenkinek.  Jót kívánok, mert ennél rosszabb már nem lehet neki, minek kívánnám. Megkapta a sorstól, megdolgozott érte, hogy ilyen mélyre kerüljön, megvolt a lehetősége kikecmeregni, nem élt vele.  Máshol előadja majd megint a szegény becsapott árvagyerek-sztorit, mert nincs más a tarsolyában.  Menjen, a fia meg majd megköszöni neki az életét, és hogy ismerhette valamennyire, egy kicsit. Azt már másnak fogja megköszönni, hogy felnevelte. 

 Voltak azért még a lakásban dolgok, amiktől szép szertartásosan, sorban elbúcsúzok.  A caminos emléket, amit csinált nekem Gy, a zarándok-útlevélen kívül teketória nélkül bedobtam a kályhába. A bicskát, amit kaptam tőle, a nagy szélben eldobtam a mezőn (háromszor körbefordulva, csak hogy megadjam a módját). A szétbarmolt függönykarnisokat leszedtük B-val, a hozzá kapcsolódó ruhákat, ékszereket kidobtam a szemétbe.  Az általa hozott fotelt, mélyhűtőt stb elvitettem a szeméttelepre.  Tisztuljon a tér.  Beszív, kifúj, kifúj.  Mehet a régi, jöhet az új. 

 Csend van egy ideje.  Alapvetően hetek óta nem találkoztam Gy-val, és néhány kósza telefont vagy véletlen és konszolidált találkozást leszámítva nem volt sok minden. Jó ez így, az idegszálaim érzékelhetően kisimultabbak. Persze a szünetben megint volt némi cirkusz, de nem vészes. Nagy tanulság volt visszahallgatni és kielemezni egy telefonbeszélgetést - hogy hogyan manipulál egy két perces beszélgetésben ötféleképpen. Ez mondjuk elég ijesztő önmagában is. Nagyjából ezért van, hogy amikor csak lehet, elkerülöm a vele való szóbeli kommunikációt; idáig jutottunk, és ennek oka van.  Ma voltam pszichológiai vizsgálaton, és feltették azt a kérdést is, hogy mit érzek iránta. Azt feleltem: sajnálatot. És tényleg ez van. 

 Ma J. kitalált egy játékot.  Képzeletbeli barátját, a mutató- és középsőujjával megjelenített Szunyogit meg akarja enni egy gonosz dínó (ez az én kezem, négylábú alakban), aki azt mondja: Bekaplak! Szunyogi erre jól megcsípi jelképesen ('csíp!'), a dínó meg lefordul a fotel karfájáról, és egy látványos 'jaj!'-jal leesik a szakadékba, majd a következő pillanatban gond nélkül visszamászik, és folytatódik elölről.  Mindez nagyjából tíz másodpercet vesz igénybe, és akkor sokat mondtam.  Namost ezt a játékot vagy negyed órán keresztül játszottuk. A harmadik percben már erős volt a gyanúm, hogy ez egy gyógyító játék: kijátssza magából azt, amit meg sem tud még fogalmazni. És nekem sem kell tudom és verbalizálnom. A dolgom egyszerűen a játék.  És ez a gondolat sok erőt és türelmet ad. 

Már nagyon unom a sok drámát. Az ellentmondásokat, a leugatást-kiosztást (ezeknél pesze általában lerakom a telefont). Egyáltalán, a rengeteg sms-t, telefont, kényszeres közlést, meg-nem-hallgatást. Zárok, jó sokára. Muszáj, a saját magam épsége érdekében. Ezentúl csak a gyerekről, és csak ha fontos, és csak a megbeszélt időpontban. Nincs kutya, nincs dohányra pénzkérés, nincs otthagyott játék elhozatala. Nincs zsarolásnak engedés. Lehúzom a redőnyt. Meghúzom a határt. Régen meg kellett volna tennem, most jutottam el idáig. Mindennek megvan a maga tempója.  

    Ha nyugi van, béke van, és mondjuk szünet is van ráadásnak, kiszámíthatóan lesz valami dráma, Gy. talál rá ürügyet. A legutóbbi három napja volt, és szerepelt benne r+%-ozás, hogy az utca zengett tőle, virágcserép-hajigálás, ablaküveg-repedés (részéről), paprikaspray (részemről), valamint a rendőrség és az azt követő feljelentés is, természetesen minden a gyermek jelenlétében.       A. pont itt volt, hallott mindent, azt mondta, félelmetes volt. Én azt válaszoltam, még félelmetesebb volt, hogy számomra ebben semmi meglepő nem volt.       Kicsit már unom ezt az egész cirkuszt. Mindenesetre ideje határozottabb lépéseket tennem. Még akkor is, ha a hivatali gépezetek igen lassan indulnak be.