Ugrás a fő tartalomra

J. játéka

 Ma J. kitalált egy játékot. 

Képzeletbeli barátját, a mutató- és középsőujjával megjelenített Szunyogit meg akarja enni egy gonosz dínó (ez az én kezem, négylábú alakban), aki azt mondja: Bekaplak!

Szunyogi erre jól megcsípi jelképesen ('csíp!'), a dínó meg lefordul a fotel karfájáról, és egy látványos 'jaj!'-jal leesik a szakadékba, majd a következő pillanatban gond nélkül visszamászik, és folytatódik elölről. 

Mindez nagyjából tíz másodpercet vesz igénybe, és akkor sokat mondtam. 

Namost ezt a játékot vagy negyed órán keresztül játszottuk. A harmadik percben már erős volt a gyanúm, hogy ez egy gyógyító játék: kijátssza magából azt, amit meg sem tud még fogalmazni. És nekem sem kell tudom és verbalizálnom. A dolgom egyszerűen a játék. 

És ez a gondolat sok erőt és türelmet ad. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tanulságok - nehéz szembenézések

 Lehet, hogy nem feltűnő, de folyamatosan vonom le a tanulságokat.  Tulajdonképpen két fronton zajlanak a dolgok: bennem, belül, és kívül, az otthonomban. És a kettő összekapcsolódik.  Mindig is így volt, mindig volt egy belső világom, amit csak igen kevesekkel tudtam megosztani. Amikor már nagyon gáz volt a helyzet a házasságban, de még nem láttam rá, mert benne voltam, akkor is tulajdonképpen ebbe a belső világba menekültem, meg a természetbe, a magammal és a fiammal töltött minőségi időbe, és persze a tanításba. És nyilván az írás és a kreativitás elapad ilyenkor. Erre nem jutott idő akkor, tavaly, tavalyelőtt. Most már várja, kopogtat az ajtón, jöhet-e már, de egy kicsit még türelemre kell intsem.  Most, hogy az otthonom úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, és mindezt meg tudom tenni anyagilag, hatalmas kompetencia-érzést ad (kiegészítésként a fejemen ugráló diákokhoz, azért ilyen is előfordult). Vannak álmaim, még mindig vannak, és meg is fogom őket valósítani....
Megjegyzés küldése
További információk

Költözés

Azt hiszem, én ezt a blogot itt lezárom. Van még némi vergődés Gy. részéről, de visszaszorult az emailre, így sokkal könnyebben pergetem le magamról, amit le kell.  Visszaköltözök a régi blogra, amely az Axisok névre hallgat.  Új életet kezdtem a Nagyvárosban (hívjuk csak Nagyfalunak). Aztán váratlan fordulattal vissza is költöztem a szülővárosomba.  Nagyon sokat tanultam az elmúlt két, sőt három évben. Hála és köszönet, BJ, hogy eszembe juttattad, hogy blogot is lehet írni egy nehéz időszakban. Hogy volt idő, amikor ez volt a napi kenyerünk. Visszatérek a normálisba, már ha ezt az őrültekházát, a 21. századi Mo.-ot annak lehet nevezni - de a szubnormálishoz képest mindenképpen az.  Köszönöm, hogy eddig követtétek az utamat. Sokat segítettek az imáitok, rám gondolásaitok, a beszélgetések, az üzenetek.  "Beszív, kifúj, kifúj - mehet a régi, jöhet az új."
Megjegyzés küldése
További információk

Álom, ezúttal végigelemzett

 Volt egy álmom nemrég (pont teliholdkor, egyébként).  J-bal egy ismerősnél voltunk, ott is volt három kisfiú, és ott volt egy tigris, egy szelídnek mondott tigris az óriási házban. És mi, felnőttek ott hagytuk a gyerekeket játszani. Később J. eltűnt, nem találtam sehol, a kapu pedig kidőlt.  Ugyanakkor hirtelen máshol voltam, a Gulágra kényszerítettek minket menni, föl a hegyre, nagyon magas hegyre, és én nagy, erős férfi voltam, tudtam, hogy túl fogom élni, de voltam mellettem mások is. Egy nagyon szűk csigalépcsőn is mentünk le, szinte siklottam, aztán elértünk egy barlangféleségbe, ahol matracok voltak, és mondtam: itt megállunk, és megpihenünk, ez az én döntésem, nem másé.  Vizet is gyűjtöttünk, egymásnak, cseppenként kancsóba, vagy amikor folyt feketeség, azt kieresztettük, nem engedtük az ivóvízbe folyni.  Ezeket a motívumokat néztük meg a pszichológus fiúval: Tigris: vadállat (ez nagyon sokszor előjön mostanában) a kiszámíthatatlan vadság, veszély, amely...
Megjegyzés küldése
További információk