A cethal gyomrában

    Ha nyugi van, béke van, és mondjuk szünet is van ráadásnak, kiszámíthatóan lesz valami dráma, Gy. talál rá ürügyet. A legutóbbi három napja volt, és szerepelt benne r+%-ozás, hogy az utca zengett tőle, virágcserép-hajigálás, ablaküveg-repedés (részéről), paprikaspray (részemről), valamint a rendőrség és az azt követő feljelentés is, természetesen minden a gyermek jelenlétében.       A. pont itt volt, hallott mindent, azt mondta, félelmetes volt. Én azt válaszoltam, még félelmetesebb volt, hogy számomra ebben semmi meglepő nem volt.       Kicsit már unom ezt az egész cirkuszt. Mindenesetre ideje határozottabb lépéseket tennem. Még akkor is, ha a hivatali gépezetek igen lassan indulnak be. 

Sokáig hallgattam, ez általában jó jel. Lehet, hogy át fogok költözni vissza a régi blogomra: axisok.blogspot.com Igaz, azért ez a gyógyulási folyamat hosszan tart, sokkal hosszabb ideig, mint gondoltam.  A hétköznapokban a Gy-val való kommunikáció ugyanolyan hektikus, nem tudom kiszámítani, mikor lehet vele beszélni értelmesen és mikor nem.  Ami viszont megváltozott az életemben: találkoztam B-val, még augusztusban, és úgy érzem, elkezdtem megint kivirágozni.  S persze fedezem fel az újabb és újabb sebeket, amelyeket láthatatlanná tett, hogy nem volt olyan fajta emberi kapcsolat, amelyben ezeket egyáltalán felfedezhettem volna azokat. Hát most ez is elkezdett gyógyulni. B. lenyűgöző ezeknek a kezelésében is.  Hát így. Imádkozom, hogy jól alakuljon minden, úgy, ahogy a lehető legjobb minden benne szereplőnek.  Ahogy Müller Péter Jóskönyvében meg van fogalmazva, össze van kötve a sorsunk más emberek sorsával, s ezek mint a háló, összegabalyodnak, és ha valami moz...