A cethal gyomrában

 Voltak azért még a lakásban dolgok, amiktől szép szertartásosan, sorban elbúcsúzok.  A caminos emléket, amit csinált nekem Gy, a zarándok-útlevélen kívül teketória nélkül bedobtam a kályhába. A bicskát, amit kaptam tőle, a nagy szélben eldobtam a mezőn (háromszor körbefordulva, csak hogy megadjam a módját). A szétbarmolt függönykarnisokat leszedtük B-val, a hozzá kapcsolódó ruhákat, ékszereket kidobtam a szemétbe.  Az általa hozott fotelt, mélyhűtőt stb elvitettem a szeméttelepre.  Tisztuljon a tér.  Beszív, kifúj, kifúj.  Mehet a régi, jöhet az új. 

 Csend van egy ideje.  Alapvetően hetek óta nem találkoztam Gy-val, és néhány kósza telefont vagy véletlen és konszolidált találkozást leszámítva nem volt sok minden. Jó ez így, az idegszálaim érzékelhetően kisimultabbak. Persze a szünetben megint volt némi cirkusz, de nem vészes. Nagy tanulság volt visszahallgatni és kielemezni egy telefonbeszélgetést - hogy hogyan manipulál egy két perces beszélgetésben ötféleképpen. Ez mondjuk elég ijesztő önmagában is. Nagyjából ezért van, hogy amikor csak lehet, elkerülöm a vele való szóbeli kommunikációt; idáig jutottunk, és ennek oka van.  Ma voltam pszichológiai vizsgálaton, és feltették azt a kérdést is, hogy mit érzek iránta. Azt feleltem: sajnálatot. És tényleg ez van.