Álmok

Nagyon sokat alszom mostanában, nyolc-kilenc órákat, nyilván a tanítástól is kifáradok rendesen, meg hát amúgy is, zajlanak a dolgok belül. 

Ennek megfelelően sokat is álmodok, és nem esik nehezemre értelmezni őket a magam számára. 

Gyakran álmodtam például vadállatokkal: hogy egy farkaskutya megharap minket. Vagy egy szelídnek mondott farkas és párduc játszik J-bal, de én tudom álmomban is, hogy egy párduc nem tud szelíd lenni...

Vagy valaki egy őrült nagy csomó kígyót tart a kezében, akik egymást falják fel, és egyre nagyobbak. Mindeközben még meg is halok, mert valaki bejön, lelő, hiába bukok le - majd tovább élek holtan, véresen, képtelenül megvédeni J-t.

Álmodtam azt is, hogy jön Gy, elveszi a pénzem, italt követel. 

De volt ezeknek az ellenkezője is: arccal és névvel rendelkező ismerősöm (volt tanár egyébként) meghallgat, megért, megölel, támaszt nyújt. 

Vagy kisbabát várok álmomban. 

Volt, hogy tiszta tengerben voltam, sok ember vett körül, család, én pedig odébb mentem, hogy egyedül legyek. 

Ezek az álmok persze nem mindig kellemesek, de minden esetben sokat mondóak. 

Amikor Assisiben voltam harmadszor, akkor volt egy nagyon emlékezetes álmom. Egy toronyban fogva tartottak, és reménytelen volt a helyzet, de jött valaki, aki kimentett, és az a valaki én magam voltam, levitt a toronyból, és mutatta, hogy ha átúszom a folyón, és továbbmegyek, akkor megszabadulok. Ott ugyan mocsár van, és továbbra is veszélyes, de ott már boldogulni fogok. Olyan volt az az álom, mint egy újjászületés.