J-bal nagyon békésen telnek a napok. Én is azt érzem, az idegszálaim szépen kisimulnak. Gy. elköltözött, munkát talált, bár még naponta hív vagy beugrik valamiért random. J. egy héten egyszer ott alszik, délutántól másnap délelőttig, most ez a rendszer nagyjából. Persze próbáltam volna konkrétabb lenni, de nem lehet egyelőre, mert Gy. nem viseli el, hogy pontos időpontot szeretnék vele egyeztetni. Mindegy, tudom, hogy kell az idő neki is.
Fontos az is, hogy megmaradjon az apjával a kapcsolata. Megbeszéltünk mindent, amit az ő szintjén lehet, és nagyszerűen megérti. Pontosan tudja, mi az, ami most már nincs, hogy Gy. elköltözött, még ha hiányzik is neki, és szeret vele lenni. Szerencsére nagyrészt a nyugodtabb részt kapja belőle is.
Meg hát az is sok szempontból szerencsés, hogy itt lakik velünk édesapám, és ő is férfikép számára.
De ezek a nyugodt esték, délutánok, beszélgetések, játékok J-bal, csavargások hétvégén, hogy nem kell beszámolnom minden percemről, nem kontrollálnak, nem keresnek óránként, hogy miért nem veszem fel a telefont - annyira feltöltenek.
Én olyan szabadnak érzem magam, mióta elment, mintha új életet kaptam volna. Mintha újra visszakaptam volna az életemet, amit hat éve beszippantott valami, és azóta nem a saját életemet éltem volna, hanem valaki másét.
Ez nem olyan gyász, mint amikor valakit nagyon szerettem volna, és az visszautasított - az olyan tényleg olyan, mintha elvonási tünetei lennének az embernek. Én úgy érzem, megszabadultam valami szörnyűségtől, ami lett volna, ha nem lépek. Volt idő, hogy tényleg nagyon féltem.
Persze még nehéz levetkőzni a beidegződéseket, mondjuk hogy nem tragédia, ha ott marad a mosatlan egy fél napra a mosogatóban, sőt, az sem, ha nem én mosogatom el.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése