Ugrás a fő tartalomra

Az okok

    Fél éve, nyár elején mondtam ki: kilépek. Hosszú évek próbálkozása érett döntéssé. Közöltem a férjemmel, hogy elválok. 
    Az persze túlzás, hogy közöltem, gyakorlatilag egy ideje már semmit sem tudtam neki mondani. Azért is, mert már régóta válságban volt a házasságunk, ami azt is jelentette, hogy nem tudtunk igazán komoly dolgokról beszélni, másrészt amikor "helyzet" volt, akkor sosem hallgatott végig. Egyébként máskor sem. És folyamatosan átlépte a határaimat, anélkül, hogy észrevettem volna. És manipulált, ugyanígy. Ez volt az egyik oka. 
      A másik oka az volt, hogy elfogyott az erőm. Annyit raktam bele - mintha lyukas vödörbe próbáltam volna vizet tölteni. A párterápia - halottnak a csók. 
     A harmadik és legnyomósabb ok, ami miatt úgy döntöttem, nem tudom tovább folytatni, hogy realizáltam, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat, és ő egy nárcisztikus személyiség. És ezen én nem tudok változtatni, ő meg nem képes rá, mert nem látja, hogy gond van. A háttér világos - csak az nem, hogy ez hogyan tudna változni. 
        Két könyv segített nagyon, az egyik: Patricia Evans: Szavakkal verve, a másik Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról. Meg egy coaching tanfolyam, Smith Andi Coaching Tényleg Élet nevű programja, amit a tavaszi karantén alatt csináltam. 
   Évek óta, amikor konfliktusunk volt, magamban monologizáltam, mert hangosan nem bírt meghallgatni.  Vagy leírtam levélben, amiről aztán semmi visszajelzés nem érkezett. A konfliktusok gyűltek, a szőnyeg alá söprődtek, és én egyre jobban úgy éreztem, aknamezőn járok, ahol bármilyen mozdulatom, szavam vagy pillantásom robbanást idéz elő.  
      Az életem beszűkült. Egyre több barátom mondta ki nyíltan, amit mindig is éreztem: engem szívesen látnak, de őt nem. Szűkült be a világom, fogytak el az álmaim, vagy mondtam le róluk, egyre rosszabbul főztem, egyre kevesebb önbizalmam volt, és egyre több volt az életemben a gyomorgörcs, a félelem, az indokolatlanul, váratlanul és elsöprően kirobbanó pokol. 
         A négy éves kisfiam pedig mindent látott, hallott, végigélt. 
    A konkrét kiváltó ok elég banális dolog volt: megkérdeztem, kér-e enni, mondta, nem, én visszakérdeztem: levest se kérsz? - na ezen borult ki a bili, és egy fél órát üvöltözött a fiam és az apám előtt. És akkor azt mondtam, elég. 

    Azóta itt vagyok a cethal gyomrában, a kút fenekén, a halál sötét völgyében. 
    Most már újra főzök. És újra énekelek. 
    Egyelőre ez is valami.

    Azt remélem, ez a blog nekem is segít a feldolgozásban. 
    És hátha Neked is, kedves olvasó, vagy valakinek, akit szeretsz. 
    Most így, a sötétség mélyén ennyire vagyok képes. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tanulságok - nehéz szembenézések

 Lehet, hogy nem feltűnő, de folyamatosan vonom le a tanulságokat.  Tulajdonképpen két fronton zajlanak a dolgok: bennem, belül, és kívül, az otthonomban. És a kettő összekapcsolódik.  Mindig is így volt, mindig volt egy belső világom, amit csak igen kevesekkel tudtam megosztani. Amikor már nagyon gáz volt a helyzet a házasságban, de még nem láttam rá, mert benne voltam, akkor is tulajdonképpen ebbe a belső világba menekültem, meg a természetbe, a magammal és a fiammal töltött minőségi időbe, és persze a tanításba. És nyilván az írás és a kreativitás elapad ilyenkor. Erre nem jutott idő akkor, tavaly, tavalyelőtt. Most már várja, kopogtat az ajtón, jöhet-e már, de egy kicsit még türelemre kell intsem.  Most, hogy az otthonom úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, és mindezt meg tudom tenni anyagilag, hatalmas kompetencia-érzést ad (kiegészítésként a fejemen ugráló diákokhoz, azért ilyen is előfordult). Vannak álmaim, még mindig vannak, és meg is fogom őket valósítani....
Megjegyzés küldése
További információk

Költözés

Azt hiszem, én ezt a blogot itt lezárom. Van még némi vergődés Gy. részéről, de visszaszorult az emailre, így sokkal könnyebben pergetem le magamról, amit le kell.  Visszaköltözök a régi blogra, amely az Axisok névre hallgat.  Új életet kezdtem a Nagyvárosban (hívjuk csak Nagyfalunak). Aztán váratlan fordulattal vissza is költöztem a szülővárosomba.  Nagyon sokat tanultam az elmúlt két, sőt három évben. Hála és köszönet, BJ, hogy eszembe juttattad, hogy blogot is lehet írni egy nehéz időszakban. Hogy volt idő, amikor ez volt a napi kenyerünk. Visszatérek a normálisba, már ha ezt az őrültekházát, a 21. századi Mo.-ot annak lehet nevezni - de a szubnormálishoz képest mindenképpen az.  Köszönöm, hogy eddig követtétek az utamat. Sokat segítettek az imáitok, rám gondolásaitok, a beszélgetések, az üzenetek.  "Beszív, kifúj, kifúj - mehet a régi, jöhet az új."
Megjegyzés küldése
További információk

polgári -- egyházi

Voltam már ügyvédnél a nyáron. Ma voltam egy egyházjogász papnál is.  Nem mondom, hogy könnyű volt, olyan kemény típusú pap, aki az ember szemébe mondja a dolgokat, amúgy nyersen, olykor szinte kegyetlenül. Szerencsére nem okozott nehézséget elviselni, különösen most, hogy már pontosan látom, hol szúrtam el a dolgokat.  Mindenesetre megnyugtató volt látni, hogy ő egyházjogi szempontból világosan látja a helyzetet. Kell ez a keménység is, elviselem, helyén van. Van, amikor megértésre van szüksége az embernek - az esetek nagy részében -, de kell a kemény szeretet is, amiben egészen idáig én sem voltam jó.  Mindig van ez a perspektíva: kívülről - belülről. Nyilván kívülről teljesen máshogy néz ki egy kapcsolat, mint belülről. De amit nem léptem meg, amikor pedig sokan-sokan figyelmeztettek, most az elmúlt fél évben kívülről (is) látom a kettőnk kapcsolatát. És hogy valójában milyen ember ő.  A szavak, már megint és mindig a szavak. Csak megközelíteni tudjuk a valóságot ...
2 megjegyzés
További információk