Én tényleg szerettem. Beleszerettem abba az illúzióba, amit mutatott, és idővel megszerettem azt is, aki mögötte volt, és aki nagyon ritkán látszott. De gyakorlatilag nem hagyta, hogy szeressem, vagy legalábbis a gyerekkori sérülései miatt olyan falat épített önmaga köré, hogy már nem is találja, nem is ismeri, nem is szereti saját magát, így képtelen megnyílni, csak sebeket okozni tud, bár vágyik a szeretetre, elfogadásra. Értékes ember. Nagyon sebzett. De az, ahogy viselkedik, elfogadhatatlan.
A verbális bántalmazásról olvasva két dolog vágott mellbe nagyon. Az egyik, hogy a férjem, akit szeretek, bánt engem - hogy ő nem egyszerűen nehéz eset, hanem egy bántalmazó.
A másik, hogy gyakorlatilag két külön világban élünk: én olyanban, amelyben párbeszéd van, meghallgatjuk a másikat, megbeszéljük a problémát, megosztjuk magunkat egymással, és ha konfliktus van, megbeszéljük. Ő pedig olyanban, amelyben harc van a túlélésért, és vagy veszt, vagy győz, és nem engedheti meg magának a veszítést, tehát mindig győznie kell. Akár letorkollással, vagy ha már minden elfogyott, erőfölénnyel.
A sématerápia fogalmai számomra megvilágosító erejűek voltak, és rögtön érthetővé tették, amit nem értettem. A nárcisztikus személyiség sémamódokban működik, és ezek közt nincs átjárás. Van grandiózus-nagyzásos sémamód, amelyben többnyire tartózkodik, van önmegnyugtató-elkerülő-függőségbe kapaszkodó sémamód, és nagyon ritkán a magányos gyermek sémamód.
És a három között olykor - és egyre gyakrabban - dühkitörések. Így lehet, hogy egyik pillanatban dühöng, a másik pillanatban sír, válság esetén. Olyan, mintha különböző emberek laknának benne. Évekig nem esett le nekem, hogy gyakorlatilag szét van hasadva. Hogy az ő világa fekete-fehér, és tényleg nincs átjárás. Hogy nem lát engem sem.
Nem akarok sokat pszichologizálni, csak azért írom ezt le, mert tényleg nagyon sokat megértettem belőle.
Még most is szeretem, de eljött az idő, amikor meg kellett meghúznom azt a határt, amit már évek óta kellett volna. A saját testi-lelki épségem nem volt elég motiváció.
A gyermekemé igen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése