Nem tudom egy kezemen megszámolni, hogy hányszor volt olyan döntés az életemben, amit ne fejesugrásként éltem volna meg. Ez a fajta "próbáljuk ki, végül is mi bajunk lehet" hozzáállás egészen csodálatos dolgokat hozott az életembe, annak ellenére, hogy néha úgy alakult, hogy "nem fejeztem be, amit elkezdtem", vagyis más irányba kanyarodtam végül. Vagy rosszul sült el. De a kezdeti döntés nélkül, ha nem megyek bele, más ember lennék.
Kapcsolatokra, költözésre, munkahelyváltásra, közösségbe járásra vagy nem járásra mind tudnék példát hozni. Minden változás félelmetes, mindegyiknél mondhattam volna, hogy: nem, én nem igazán akarom ezt. Volt, amikor ez volt, mert teljes bizonyossággal voltam afelől, hogy akarok-e valamit vagy sem.
De mindig ezek az impulzívnak tűnő, zsigeri döntések voltak azok, amelyek a legtöbbet alakítottak rajtam, a legfantasztikusabb élményeket adták, vagy a legnagyobb fájdalmakat. És mindegyik tapasztalat belém épült, és alakított.
Ugyanígy vagyok ezzel a kapcsolattal is. A házassággal. Egy barátom mondta egyszer, hogy minden házasság fejesugrás, mert nem tudhatjuk, hogy a másik merre változik. És ha vállalom a sebezhetőséget, akkor abban bizony benne van az, hogy sebződöm. De ha nem vállalom, akkor meg elmegy mellettem a élet. Hát én fejest ugrottam rendesen, csak nem néztem meg előtte, milyen mély a víz.
Volt olyan időszak az életemben, amikor annyira fájdalmas kapcsolati sebeket kaptam (és vice versa), hogy úgy éreztem, jobb bezárni, jobb nem megnyílni, mert nem akarok még egy ilyet megtapasztalni. Aztán valahogy mégis arra jutottam, hogy inkább belemegyek egy kapcsolatba, mert akár fantasztikus dolgok is születhetnek belőle.
Hogy a házasságomnak mi a mérlege? Nehéz így a válság közepén megvonni, nem is akarom. De azt tudom, hogy született belőle egy csodálatos fiam, és ez a csöppnyi gyermek, a szülés, az anyaság megváltoztatott, és sokkal több lettem általa.
Vesztettem is persze: a (bizonyára idegesítő) naivitásomat, amellyel a világba tekintettem harmincnégy évig. Mondhatni, szintet léptem a felnövésben. Közvetlen közelről ért a sokk, hogy miféle borzalmas dolgok vannak a világban, és ami kívülről látszik, azt mindig egy belső pokol előzte meg valakinek a lelkében - és annak a legrosszabb.
Én onnan tudom, hogy milyen a pokol, hogy megtapasztaltam, konkrét pillanatokat tudok felsorolni, és valamennyi Gy-hoz fűződik. A pokol elhagyatottság, elemi magányosság, elutasítottság, félelem, semmivé levés. És ha én ezt pillanatokra, legföljebb órákra tapasztalom meg, akkor milyen lehet annak az embernek a belső élete, akiből ez elő-előtör? Nem csoda, hogy elszakad önmagától, hogy borzalmas dolgokat csinálnak az emberek, ha egy ilyen gonosz dolog kínozza őket. Nem csoda, hogy Voldemort sem tudta összerakni a saját lelkét. Erre ránézni nagyon nehéz, hogy nincs rá befolyásom, nincs rá hatalmam, csak Valaki Más kezébe tudom adni.
Ezt is megtanultam, valamennyire legalábbis. Nem magamra venni azt az érzést, azt a feladatot, amely nem az enyém. Lehet, hogy ez valakinek természetes, nekem nagy lecke volt, fájdalmas lecke. A más dolgát és az Isten dolgát elkülöníteni a sajátomtól, a magaméért pedig felelősséget vállalni. Mondjuk az ment eddig is. Azért még van mit tanulni.
Nem volt hiába semmi. Az életem része.
Annak idején fra Michelétől (azóta padre) kaptam egy levelet (emailt persze), miután eljöttem Assisiből, és elmeséltem neki egy nehéz helyzetet. Lefordítottam nektek, és ide írom, mert azóta is nagyon sokszor elolvasom, és valahányszor rágondolok, erőt ad nekem. Vannak ilyen gyógyító férfiak, és egyébként szinte kizárólag szerzetesi közösségekben találkoztam velük: ferenceseknél, jezsuitáknál.
La bellezza nasce dai limiti. 1° LIMITE: IL TUO BENEDETTO QUOTIDIANO. Lì è il deserto dove Gesù parlerà al tuo cuore. Sai il Vento soffia nel deserto e lo senti perchè incontra ostacoli. Non buttare via niente della tua storia. Lì il Vento dello Spirito farà sentire il suo Soffio.
Vagyis: a szépség a határokból születik. Az első határ: a te áldott hétköznapjaid. Ott van a sivatag, ahol Jézus a szívedre beszél. A Szél ott fúj a sivatagban, és azért érzik, mert akadályokba ütközik. Semmit ne dobj ki a te történetedből. Ott a Lélek sugallatát érezni a fúvásban.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése