Ugrás a fő tartalomra

Transzgenerációs minták

    Sokat töprengek a transzgenerációs sebeken, főleg, mióta elolvastam Orvos-Tóth Noémi könyvét, az Örökölt sorsot. 

    És végiggondolva a jelenlegi és múltbeli családomat, mindkét ágon ijesztő dolgok vannak. Pedig alapvetően azt gondoltam, egész jól megúsztuk, mondjuk a háborúkat. Meg, igen, a nők.  De azért vannak cifra történetek. És jó, hogy vannak. 

    A saját gyerekkoromból: a szüleim elváltak ugyan, de az egész gyerekkoromban ez volt a legnagyobb trauma, ez is úgy, hogy már nagykamasz voltam, mikor elköltöztünk. Vagy mégsem ennyi? 

    Apai nagymamám vasakarattal uralta a családot, a férjét, a három fiát, menyeit. Mondhatni, kissé elnyomó volt. 

    A közvetlen családomban is van három darab néven nevezhető, valamilyen szinten bántalmazó kapcsolat. Három. És mondjuk egy, vagy legfeljebb kettő igazán harmonikus házasságot tudok felmutatni a tágabb családból is, már ami kiállta az idő próbáját, és valamennyire ismerem. 

    Honnan a fenéből hozom azt, hogy nekem át kell vennem a másik ember érzelmeit? Honnan veszem azt, hogy inkább legyek bárány, mint farkas, és akkor persze felbukkan a farkas? Honnan van jelen bennem a saját határaim gyér érzékelése? Honnan fakadnak a nőiségem sebei? Honnan jött ez a fejjelfalnakmenős naivitás? Ez a megmentő-szindróma? 

    Józan ésszel pontosan tudom, hogy hogyan kéne működnöm. Csak épp a gyakorlatban nem annyira működött. 

    Tudom, hogy eddig, egészen eddig burokban éltem, áldott burokban, amely megtartott és megszilárdított. Egyszer már ki kellett valami lökjön belőle. Hogy a mosolyom ne csak az idegesítően vidám kislányé legyen, hanem a nőé, aki találkozott a sötétséggel, szembenézett vele, és átgyúrta magán. És mindennek ellenére tudja a fényt továbbítani. 

    Ez persze racionalizálás is, már megint értelmet keresek, megmagyarázom magamnak. Enneagram HETES, na. De egy, legalább észreveszem. És kettő, jelenleg segít értelmet találni a fájdalomban. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tanulságok - nehéz szembenézések

 Lehet, hogy nem feltűnő, de folyamatosan vonom le a tanulságokat.  Tulajdonképpen két fronton zajlanak a dolgok: bennem, belül, és kívül, az otthonomban. És a kettő összekapcsolódik.  Mindig is így volt, mindig volt egy belső világom, amit csak igen kevesekkel tudtam megosztani. Amikor már nagyon gáz volt a helyzet a házasságban, de még nem láttam rá, mert benne voltam, akkor is tulajdonképpen ebbe a belső világba menekültem, meg a természetbe, a magammal és a fiammal töltött minőségi időbe, és persze a tanításba. És nyilván az írás és a kreativitás elapad ilyenkor. Erre nem jutott idő akkor, tavaly, tavalyelőtt. Most már várja, kopogtat az ajtón, jöhet-e már, de egy kicsit még türelemre kell intsem.  Most, hogy az otthonom úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, és mindezt meg tudom tenni anyagilag, hatalmas kompetencia-érzést ad (kiegészítésként a fejemen ugráló diákokhoz, azért ilyen is előfordult). Vannak álmaim, még mindig vannak, és meg is fogom őket valósítani....
Megjegyzés küldése
További információk

Költözés

Azt hiszem, én ezt a blogot itt lezárom. Van még némi vergődés Gy. részéről, de visszaszorult az emailre, így sokkal könnyebben pergetem le magamról, amit le kell.  Visszaköltözök a régi blogra, amely az Axisok névre hallgat.  Új életet kezdtem a Nagyvárosban (hívjuk csak Nagyfalunak). Aztán váratlan fordulattal vissza is költöztem a szülővárosomba.  Nagyon sokat tanultam az elmúlt két, sőt három évben. Hála és köszönet, BJ, hogy eszembe juttattad, hogy blogot is lehet írni egy nehéz időszakban. Hogy volt idő, amikor ez volt a napi kenyerünk. Visszatérek a normálisba, már ha ezt az őrültekházát, a 21. századi Mo.-ot annak lehet nevezni - de a szubnormálishoz képest mindenképpen az.  Köszönöm, hogy eddig követtétek az utamat. Sokat segítettek az imáitok, rám gondolásaitok, a beszélgetések, az üzenetek.  "Beszív, kifúj, kifúj - mehet a régi, jöhet az új."
Megjegyzés küldése
További információk

polgári -- egyházi

Voltam már ügyvédnél a nyáron. Ma voltam egy egyházjogász papnál is.  Nem mondom, hogy könnyű volt, olyan kemény típusú pap, aki az ember szemébe mondja a dolgokat, amúgy nyersen, olykor szinte kegyetlenül. Szerencsére nem okozott nehézséget elviselni, különösen most, hogy már pontosan látom, hol szúrtam el a dolgokat.  Mindenesetre megnyugtató volt látni, hogy ő egyházjogi szempontból világosan látja a helyzetet. Kell ez a keménység is, elviselem, helyén van. Van, amikor megértésre van szüksége az embernek - az esetek nagy részében -, de kell a kemény szeretet is, amiben egészen idáig én sem voltam jó.  Mindig van ez a perspektíva: kívülről - belülről. Nyilván kívülről teljesen máshogy néz ki egy kapcsolat, mint belülről. De amit nem léptem meg, amikor pedig sokan-sokan figyelmeztettek, most az elmúlt fél évben kívülről (is) látom a kettőnk kapcsolatát. És hogy valójában milyen ember ő.  A szavak, már megint és mindig a szavak. Csak megközelíteni tudjuk a valóságot ...
2 megjegyzés
További információk