Figyelmeztető jelek, melyeket figyelmen kívül hagytam:

Hogy amikor másodszor találkoztunk, mást mesélt az életéről és a családjáról, mint amikor először.

Hogy egyszer egy semmiségen úgy összevesztünk, hogy sokáig nem álltunk szóba. Pedig csak az volt, hogy kérdeztem, mert nem egészen értettem, hogy mit magyaráz valami cölöpökről. 

Hogy egyszer úgy megsértődött, hogy a végén én kértem bocsánatot. Ez a Caminon volt, amikor tréfásan drágának neveztem a kávé meg a cigi miatt. Végül is az én pénzemből mentünk. 

Hogy egyszer részegen jött haza, és minősíthetetlenül beszélt és viselkedett.  Hogy iszik, és nem keveset. 

Hogy beleolvasott a levelembe, majd felháborodott, hogy róla szól, és beleszólnak az ő életébe, és felhívatta velem a barátnőmet, és elmondatott velem valamit, és ami miatt azóta is úgy érzem magam, mint akin erőszakot tettek. Akkor majdnem otthagyott. Bárcsak megtette volna. 

Hogy az első pillanattól kezdve átlépte a határaimat, és nem feltétlenül vette figyelembe a kéréseimet, de ezt nem vettem észre. 

Hogy észrevétlenül beköltözött hozzám, először csak látogatóba, aztán mert nem volt hová mennie, és szintén észre sem vettem, de élettárs lett, amim nekem sosem volt, és nem is akartam.

Hogy évekig tartott, mire rájöttem, hogy nem én költöm el a pénzt, és nem én osztom be, hiába adja nekem - hanem ő. 

Hogy én tartom el őt. 

Hogy nincs otthona, élete, munkája, célja és erkölcsi érzéke. 

Hogy hazudik. 

Hogy szerepeket játszik.

Hogy nem tudunk beszélgetni, csak ő mesél és mesél - igen szórakoztatóan ugyan, de azért az mégsem beszélgetés. 

Hogy nemcsak beszélgetni nem tudunk, de meg sem tud igazán hallgatni. 

Hogy semmilyen problémát nem tudunk megbeszélni, hanem a szőnyeg alá söprődik.

Hogy minden_egyes_barátom_és_családtagom azt mondja, hogy ez nem jó ötlet, és ez az ember nem az, akinek látszik. 

Hogy rendőrségi ügyei vannak.

Hogy nem szereti és nem becsüli önmagát. 

Hogy nagyzol, henceg, és a fizikai erején kívül nincs mire. 

Hogy semmilyen belső vagy lelki élete nincs. 

Hogy megpróbál elszakítani a barátaimtól. 

Hogy manipulál. 

Hogy teljesen máshogy látjuk az embereket, a világot, a politikát. Tulajdonképpen egy párhuzamos univerzumban létezünk. Az enyémben az emberek alapvetően jók, az övében pedig mindenki rossz. 

Hogy mióta vele voltam, úgy éreztem, mintha másvalaki életét élném, nem a sajátomat.