Még mindig a kút mélyén vagyok, még mindig a sötétség vesz körül, még mindig a belső munka veszi el a legtöbb erőmet. De ezt nevezhetem befektetésnek is, hiszen ezáltal növekszem, és most ezen a folyamaton keresztül kell mennem. Meg kell születnem újra, és felépíteni önmagamat újból. Nem azt mondom, hogy a semmiből, hiszen az énem nagy része megmaradt - de most valami olyan szintű rendszerújragondolás van bennem, ami még nem volt. Újjászületek, és ez csak a sötétségben tud végbemenni. Olyan nehéz máshogy megfogalmazni, tulajdonképpen lehetetlen is, de végtére is erre valók a szimbólumok.
Mindeközben persze tanítok digitálisan, valamint alakítom a teret magam körül. Fizikailag. És nagyon jól esik.
Íme, ezeket csináltam-csináltuk az elmúlt másfél hónapban. Kicseréltettem a csöpögő csapot, megcsináltattam a kitört ablaküveget. Új üvegbúrát vettem a csúnya étkezői lámpa helyére, és amúgy is, fényesebb égőket raktam be. Új fürdőszobapolc lett a harmincéves csúnya műanyag helyett; gyönyörűséges, a fürdőszobai lomokat kiraktam, átcsoportosítottam, kinyitom a másik ajtót, már csak kilincs kell. Régi-új kerek-ovális asztal van, húsz perc alatt magam kaptam le róla a csúnya osb-lapot, amit egy asztalos huszonöt éve rácsavarozott. Új porszívót vettünk Mamával, most gyakorlatilag is tudok tisztaságot csinálni. Kicseréltük a szőnyegeket a két szoba között, és új függönyöket szereltünk be.
Nehéz elképzelni, hogy mindezek nélkül, egy bútorokkal zsúfolt térben éltem eddig.
Aztán ma tapétázni is akartam, de mikor minden kész lett volna, tapéta, ragasztó, kefe, henger, segítség - kiderült, hogy rossz falat néztem ki, az egyetlent a házban, amit nem lehet tapétázni, mert már van rajta, és leszedhetetlenül. Újratervezés, glettelés, vakolás, festék, a szétpakolt szoba marad még egy darabig. Konnektorjavítás. Ebédfőzés. Délután társasjáték.
Töltődöm mindezzel, mint egy lemerült elem. Sok mindent kell bepótolnom.
Járok az iskolapszichológushoz hetente egyszer, és nagyon, nagyon sokat számít, hogy ki tudom mondani mindazt, ami bennem van, és meghallgatnak, és megértenek.
Nagyon hálás vagyok nektek, mert kerestek, hívtok, írtok, imádkoztok, gondoltok ránk, jöttök, ha hívlak titeket, nem sértődtök meg, ha nem telefonálok vagy írok, egyszóval: tanúim vagytok. Köszönöm.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése