Ugrás a fő tartalomra

Mint a mag a téli földben

    Még mindig a kút mélyén vagyok, még mindig a sötétség vesz körül, még mindig a belső munka veszi el a legtöbb erőmet. De ezt nevezhetem befektetésnek is, hiszen ezáltal növekszem, és most ezen a folyamaton keresztül kell mennem. Meg kell születnem újra, és felépíteni önmagamat újból. Nem azt mondom, hogy a semmiből, hiszen az énem nagy része megmaradt - de most valami olyan szintű rendszerújragondolás van bennem, ami még nem volt. Újjászületek, és ez csak a sötétségben tud végbemenni. Olyan nehéz máshogy megfogalmazni, tulajdonképpen lehetetlen is, de végtére is erre valók a szimbólumok. 

    Mindeközben persze tanítok digitálisan, valamint alakítom a teret magam körül. Fizikailag. És nagyon jól esik. 

    Íme, ezeket csináltam-csináltuk az elmúlt másfél hónapban. Kicseréltettem a csöpögő csapot, megcsináltattam a kitört ablaküveget. Új üvegbúrát vettem a csúnya étkezői lámpa helyére, és amúgy is, fényesebb égőket raktam be. Új fürdőszobapolc lett a harmincéves csúnya műanyag helyett; gyönyörűséges, a fürdőszobai lomokat kiraktam, átcsoportosítottam, kinyitom a másik ajtót, már csak kilincs kell. Régi-új kerek-ovális asztal van, húsz perc alatt magam kaptam le róla a csúnya osb-lapot, amit egy asztalos huszonöt éve rácsavarozott. Új porszívót vettünk Mamával, most gyakorlatilag is tudok tisztaságot csinálni. Kicseréltük a szőnyegeket a két szoba között, és új függönyöket szereltünk be. 

    Nehéz elképzelni, hogy mindezek nélkül, egy bútorokkal zsúfolt térben éltem eddig. 

    Aztán ma tapétázni is akartam, de mikor minden kész lett volna, tapéta, ragasztó, kefe, henger, segítség - kiderült, hogy rossz falat néztem ki, az egyetlent a házban, amit nem lehet tapétázni, mert már van rajta, és leszedhetetlenül. Újratervezés, glettelés, vakolás, festék, a szétpakolt szoba marad még egy darabig. Konnektorjavítás. Ebédfőzés. Délután társasjáték. 

    Töltődöm mindezzel, mint egy lemerült elem. Sok mindent kell bepótolnom. 

    Járok az iskolapszichológushoz hetente egyszer, és nagyon, nagyon sokat számít, hogy ki tudom mondani mindazt, ami bennem van, és meghallgatnak, és megértenek. 

    Nagyon hálás vagyok nektek, mert kerestek, hívtok, írtok, imádkoztok, gondoltok ránk, jöttök, ha hívlak titeket, nem sértődtök meg, ha nem telefonálok vagy írok, egyszóval: tanúim vagytok. Köszönöm.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tanulságok - nehéz szembenézések

 Lehet, hogy nem feltűnő, de folyamatosan vonom le a tanulságokat.  Tulajdonképpen két fronton zajlanak a dolgok: bennem, belül, és kívül, az otthonomban. És a kettő összekapcsolódik.  Mindig is így volt, mindig volt egy belső világom, amit csak igen kevesekkel tudtam megosztani. Amikor már nagyon gáz volt a helyzet a házasságban, de még nem láttam rá, mert benne voltam, akkor is tulajdonképpen ebbe a belső világba menekültem, meg a természetbe, a magammal és a fiammal töltött minőségi időbe, és persze a tanításba. És nyilván az írás és a kreativitás elapad ilyenkor. Erre nem jutott idő akkor, tavaly, tavalyelőtt. Most már várja, kopogtat az ajtón, jöhet-e már, de egy kicsit még türelemre kell intsem.  Most, hogy az otthonom úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, és mindezt meg tudom tenni anyagilag, hatalmas kompetencia-érzést ad (kiegészítésként a fejemen ugráló diákokhoz, azért ilyen is előfordult). Vannak álmaim, még mindig vannak, és meg is fogom őket valósítani....
Megjegyzés küldése
További információk

Költözés

Azt hiszem, én ezt a blogot itt lezárom. Van még némi vergődés Gy. részéről, de visszaszorult az emailre, így sokkal könnyebben pergetem le magamról, amit le kell.  Visszaköltözök a régi blogra, amely az Axisok névre hallgat.  Új életet kezdtem a Nagyvárosban (hívjuk csak Nagyfalunak). Aztán váratlan fordulattal vissza is költöztem a szülővárosomba.  Nagyon sokat tanultam az elmúlt két, sőt három évben. Hála és köszönet, BJ, hogy eszembe juttattad, hogy blogot is lehet írni egy nehéz időszakban. Hogy volt idő, amikor ez volt a napi kenyerünk. Visszatérek a normálisba, már ha ezt az őrültekházát, a 21. századi Mo.-ot annak lehet nevezni - de a szubnormálishoz képest mindenképpen az.  Köszönöm, hogy eddig követtétek az utamat. Sokat segítettek az imáitok, rám gondolásaitok, a beszélgetések, az üzenetek.  "Beszív, kifúj, kifúj - mehet a régi, jöhet az új."
Megjegyzés küldése
További információk

Álom, ezúttal végigelemzett

 Volt egy álmom nemrég (pont teliholdkor, egyébként).  J-bal egy ismerősnél voltunk, ott is volt három kisfiú, és ott volt egy tigris, egy szelídnek mondott tigris az óriási házban. És mi, felnőttek ott hagytuk a gyerekeket játszani. Később J. eltűnt, nem találtam sehol, a kapu pedig kidőlt.  Ugyanakkor hirtelen máshol voltam, a Gulágra kényszerítettek minket menni, föl a hegyre, nagyon magas hegyre, és én nagy, erős férfi voltam, tudtam, hogy túl fogom élni, de voltam mellettem mások is. Egy nagyon szűk csigalépcsőn is mentünk le, szinte siklottam, aztán elértünk egy barlangféleségbe, ahol matracok voltak, és mondtam: itt megállunk, és megpihenünk, ez az én döntésem, nem másé.  Vizet is gyűjtöttünk, egymásnak, cseppenként kancsóba, vagy amikor folyt feketeség, azt kieresztettük, nem engedtük az ivóvízbe folyni.  Ezeket a motívumokat néztük meg a pszichológus fiúval: Tigris: vadállat (ez nagyon sokszor előjön mostanában) a kiszámíthatatlan vadság, veszély, amely...
Megjegyzés küldése
További információk