Ugrás a fő tartalomra

Mint a mag a téli földben

    Még mindig a kút mélyén vagyok, még mindig a sötétség vesz körül, még mindig a belső munka veszi el a legtöbb erőmet. De ezt nevezhetem befektetésnek is, hiszen ezáltal növekszem, és most ezen a folyamaton keresztül kell mennem. Meg kell születnem újra, és felépíteni önmagamat újból. Nem azt mondom, hogy a semmiből, hiszen az énem nagy része megmaradt - de most valami olyan szintű rendszerújragondolás van bennem, ami még nem volt. Újjászületek, és ez csak a sötétségben tud végbemenni. Olyan nehéz máshogy megfogalmazni, tulajdonképpen lehetetlen is, de végtére is erre valók a szimbólumok. 

    Mindeközben persze tanítok digitálisan, valamint alakítom a teret magam körül. Fizikailag. És nagyon jól esik. 

    Íme, ezeket csináltam-csináltuk az elmúlt másfél hónapban. Kicseréltettem a csöpögő csapot, megcsináltattam a kitört ablaküveget. Új üvegbúrát vettem a csúnya étkezői lámpa helyére, és amúgy is, fényesebb égőket raktam be. Új fürdőszobapolc lett a harmincéves csúnya műanyag helyett; gyönyörűséges, a fürdőszobai lomokat kiraktam, átcsoportosítottam, kinyitom a másik ajtót, már csak kilincs kell. Régi-új kerek-ovális asztal van, húsz perc alatt magam kaptam le róla a csúnya osb-lapot, amit egy asztalos huszonöt éve rácsavarozott. Új porszívót vettünk Mamával, most gyakorlatilag is tudok tisztaságot csinálni. Kicseréltük a szőnyegeket a két szoba között, és új függönyöket szereltünk be. 

    Nehéz elképzelni, hogy mindezek nélkül, egy bútorokkal zsúfolt térben éltem eddig. 

    Aztán ma tapétázni is akartam, de mikor minden kész lett volna, tapéta, ragasztó, kefe, henger, segítség - kiderült, hogy rossz falat néztem ki, az egyetlent a házban, amit nem lehet tapétázni, mert már van rajta, és leszedhetetlenül. Újratervezés, glettelés, vakolás, festék, a szétpakolt szoba marad még egy darabig. Konnektorjavítás. Ebédfőzés. Délután társasjáték. 

    Töltődöm mindezzel, mint egy lemerült elem. Sok mindent kell bepótolnom. 

    Járok az iskolapszichológushoz hetente egyszer, és nagyon, nagyon sokat számít, hogy ki tudom mondani mindazt, ami bennem van, és meghallgatnak, és megértenek. 

    Nagyon hálás vagyok nektek, mert kerestek, hívtok, írtok, imádkoztok, gondoltok ránk, jöttök, ha hívlak titeket, nem sértődtök meg, ha nem telefonálok vagy írok, egyszóval: tanúim vagytok. Köszönöm.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

körülmények

Ha azt szeretném, hogy a belső egyensúlyomat meg tudjam tartani minden körülmény ellenére, különösen, ha az a körülmény valaki, aki közel áll hozzám, és akit bármiféle külső körülmény könnyen kibillent, akkor két dolgot tehetek.  Megerősítem magam, és nem hagyom kibillenteni magam, és nem imádkozom, hogy azok a külső körülmények változzanak meg pozitívvá, mert nincs rá befolyásom. Csak magamra van befolyásom. És per vagy, eltávolodok az illetőtől, és sem érzelmileg, sem életkörülményileg nem lesz már fontos, hogy ő milyen állapotban van az éppen aktuális külső körülmények miatt.  Emiatt elkezdtem újra rendszeresen meditálni. És ez jó. 
Megjegyzés küldése
További információk

Vége, vége

 Ez a legutolsó. Elmegy, vissza se jön. Lemond a gyerekről. A nászajándékba kapott sátrat azért kéri (mindezt egy bekezdésben).  Hát menjen. Fogja a sátrat, meg a sátorfáját (milyen szép), és vissza se jöjjön. J-nak nagy seb lesz, de nem begyógyíthatlan és feldolgozhatatlan, még ha rá is megy jó sok idő az életéből, mire felfogja és feldolgozza, hogy a szeretett édesapja lemondott róla.  Nagyon rosszul hangzik kimondani, de könnyebb és jobb lesz nélküle mindenkinek.  Jót kívánok, mert ennél rosszabb már nem lehet neki, minek kívánnám. Megkapta a sorstól, megdolgozott érte, hogy ilyen mélyre kerüljön, megvolt a lehetősége kikecmeregni, nem élt vele.  Máshol előadja majd megint a szegény becsapott árvagyerek-sztorit, mert nincs más a tarsolyában.  Menjen, a fia meg majd megköszöni neki az életét, és hogy ismerhette valamennyire, egy kicsit. Azt már másnak fogja megköszönni, hogy felnevelte. 
Megjegyzés küldése
További információk

J. játéka

 Ma J. kitalált egy játékot.  Képzeletbeli barátját, a mutató- és középsőujjával megjelenített Szunyogit meg akarja enni egy gonosz dínó (ez az én kezem, négylábú alakban), aki azt mondja: Bekaplak! Szunyogi erre jól megcsípi jelképesen ('csíp!'), a dínó meg lefordul a fotel karfájáról, és egy látványos 'jaj!'-jal leesik a szakadékba, majd a következő pillanatban gond nélkül visszamászik, és folytatódik elölről.  Mindez nagyjából tíz másodpercet vesz igénybe, és akkor sokat mondtam.  Namost ezt a játékot vagy negyed órán keresztül játszottuk. A harmadik percben már erős volt a gyanúm, hogy ez egy gyógyító játék: kijátssza magából azt, amit meg sem tud még fogalmazni. És nekem sem kell tudom és verbalizálnom. A dolgom egyszerűen a játék.  És ez a gondolat sok erőt és türelmet ad. 
Megjegyzés küldése
További információk