Ugrás a fő tartalomra

jól vagy rosszul

 Időnként elgondolkodom, hogy min múlik, hogy mindig azt felelem a "hogy vagy?"- kérdésre, hogy: jól. Valamit letagadnék magam elől? Valamit hazudok magamnak?

A következőre jutottam: időnként persze rosszul vagyok. Különösen, ha Gy. bekattan és ordibál-fenyegetőzik, és én tehetetlen vagyok, mert hiába húzom meg a határt, hogy nem beszélhet így velem a saját otthonomban, attól még megteszik. Vagy ha éppen magányosnak érzem magam valamiért. Ezek azért viszonylag ritkák. De ilyenkor én is ideges vagyok, és nem mindig realizálom, hogy mi a bajom. 

Tegnap épp egy ilyen alkalom volt, Gy. váratlanul betoppant délelőtt, valamit megbeszélni, eleinte normális volt, aztán váratlanul megint berángatott minden témát, vádaskodott, és amikor édesapámról kezd csúnya dolgokat mondani a gyerekem füle hallatára, azt nehezen viselem, szóval felemeltem a hangomat (vagyis határozottabban mondtam neki, hogy ezt most hagyja abba), persze borítékolhatóan még jobban csinálta. Majd elvitte J-t (persze ő akart vele menni, meg volt beszélve, csak nem ilyen korán, meg nem ilyen körülmények között.) 

És amikor elment, én remegtem a dühtől. Hangosan kimondtam: hogy merészel így beszélni velem? Csapkodtam. Betettem egy (számomra) keményebb zenét (közben nosztalgiáztam egy sort, tizenöt éve hallgattam legutóbb Muse-t, és még a szövege is megdöbbentően stimmelt a mostani helyzetre). Alaposan kisírtam magam az ágy szélén, miközben újra és újra meghallgattam ezt a számot. Gondolkodtam, hogy kit hívjak fel, aztán végül úgy döntöttem, most ez az idő nekem kell.  Elmentem futni a kutyával. Aztán végül a fizikai tevékenység, a pakolás-rendezkedés oldotta fel (februárra kitűztem, hogy a konyha kivételével az egész életteremet megújítom, eddig jól haladok). 

Szóval igen. Van, hogy sz%ul vagyok. Van, hogy a padlón vagyok. Most éppen volt időm és lehetőségem felvakarni magam. Ha akkor kérdezi meg valaki, hogy vagyok, lehet, hogy nem kerteltem volna. 

De az alapok rendben vannak. Tudom, hogy ezen a sötét és mély időszakon keresztül kell mennem, és azt is, hogy vége lesz. Egyszer vége lesz. Addig meg megélem. Élek. ÉLEK.


És egy szépséges a végére. Most ugyan nem ebben vagyok, de ez a zene mindig egyfajta melankolikus gyönyörűséggel tölt el. Minden egyes másodperce élettel van teli. 




Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Tanulságok - nehéz szembenézések

 Lehet, hogy nem feltűnő, de folyamatosan vonom le a tanulságokat.  Tulajdonképpen két fronton zajlanak a dolgok: bennem, belül, és kívül, az otthonomban. És a kettő összekapcsolódik.  Mindig is így volt, mindig volt egy belső világom, amit csak igen kevesekkel tudtam megosztani. Amikor már nagyon gáz volt a helyzet a házasságban, de még nem láttam rá, mert benne voltam, akkor is tulajdonképpen ebbe a belső világba menekültem, meg a természetbe, a magammal és a fiammal töltött minőségi időbe, és persze a tanításba. És nyilván az írás és a kreativitás elapad ilyenkor. Erre nem jutott idő akkor, tavaly, tavalyelőtt. Most már várja, kopogtat az ajtón, jöhet-e már, de egy kicsit még türelemre kell intsem.  Most, hogy az otthonom úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, és mindezt meg tudom tenni anyagilag, hatalmas kompetencia-érzést ad (kiegészítésként a fejemen ugráló diákokhoz, azért ilyen is előfordult). Vannak álmaim, még mindig vannak, és meg is fogom őket valósítani....
Megjegyzés küldése
További információk

Költözés

Azt hiszem, én ezt a blogot itt lezárom. Van még némi vergődés Gy. részéről, de visszaszorult az emailre, így sokkal könnyebben pergetem le magamról, amit le kell.  Visszaköltözök a régi blogra, amely az Axisok névre hallgat.  Új életet kezdtem a Nagyvárosban (hívjuk csak Nagyfalunak). Aztán váratlan fordulattal vissza is költöztem a szülővárosomba.  Nagyon sokat tanultam az elmúlt két, sőt három évben. Hála és köszönet, BJ, hogy eszembe juttattad, hogy blogot is lehet írni egy nehéz időszakban. Hogy volt idő, amikor ez volt a napi kenyerünk. Visszatérek a normálisba, már ha ezt az őrültekházát, a 21. századi Mo.-ot annak lehet nevezni - de a szubnormálishoz képest mindenképpen az.  Köszönöm, hogy eddig követtétek az utamat. Sokat segítettek az imáitok, rám gondolásaitok, a beszélgetések, az üzenetek.  "Beszív, kifúj, kifúj - mehet a régi, jöhet az új."
Megjegyzés küldése
További információk

polgári -- egyházi

Voltam már ügyvédnél a nyáron. Ma voltam egy egyházjogász papnál is.  Nem mondom, hogy könnyű volt, olyan kemény típusú pap, aki az ember szemébe mondja a dolgokat, amúgy nyersen, olykor szinte kegyetlenül. Szerencsére nem okozott nehézséget elviselni, különösen most, hogy már pontosan látom, hol szúrtam el a dolgokat.  Mindenesetre megnyugtató volt látni, hogy ő egyházjogi szempontból világosan látja a helyzetet. Kell ez a keménység is, elviselem, helyén van. Van, amikor megértésre van szüksége az embernek - az esetek nagy részében -, de kell a kemény szeretet is, amiben egészen idáig én sem voltam jó.  Mindig van ez a perspektíva: kívülről - belülről. Nyilván kívülről teljesen máshogy néz ki egy kapcsolat, mint belülről. De amit nem léptem meg, amikor pedig sokan-sokan figyelmeztettek, most az elmúlt fél évben kívülről (is) látom a kettőnk kapcsolatát. És hogy valójában milyen ember ő.  A szavak, már megint és mindig a szavak. Csak megközelíteni tudjuk a valóságot ...
2 megjegyzés
További információk