Olyan régen nem írtam. A kreatív energiáimat elvitte valami más. Most újra elkezdtem verset írni. Nem tökéletes, valószínűleg nem végleges, de valamit kifejez abból, ahol most vagyok.
Három napra, három évszázadra
Mélységes mély a cethalnak a gyomra
vak és sötét, és lelassul az idő
ám az újhold tündöklő sarlója
közben már világít, közben csendben nő.
Szinte szétfeszít belülről valami.
s nekem nem is kell tudnom, hogy ki az -
teremtést olt belém, és elég ennyi.
Szabad vagyok a mélyben, tehát Igaz.
S akkor cethalastul alámerülök
végül önmagamat tapogatom ki.
a rettenetben azt, aki a Kezdet.
S akkor látni fogom, hogy hajnalodik.
Gyonyoru!
VálaszTörlés