hétköznapok

 Megvolt a két tárgyalás, és egy hónap múlva kimondják a válást. Kezdenek beállni a hétvégék meg a hétköznapok, láthatás szempontból, bár látom, hogy lesz még meccs - ki szeretne olyan beszélgetést folytatni, amelynek garantáltan dühroham lesz a vége a másik részéről?

Ezen kívül nagy változás lesz a munkában is: beadom a jelentkezésemet doktorira. Ha minden jól megy, mesemondásból fogok doktorálni majd egyszer a közeljövőben. Gondoljatok rám, hogy felvegyenek. 

Az iskolapszichológus elmegy, de mindenképpen keresnem kell valami módszert, ami segít. Nagyon sokat számított ez a négy hónap, amikor hetente mentem hozzá, és volt néhány nagyon mélyre menő merülés. Kell az, hogy az embert meghallgassák, megértsék, elfogadják. Tulajdonképpen olyan szomj gyűlt föl bennem az elmúlt évek alatt, hogy még mindig nincs betöltve. 

Volt is egy ilyen álmom nemrég: repülővel mentünk a Balaton felett, és lezuhantunk, ki kellett kapcsolnom a biztonsági övet, mert tudtam, hogy a víz alól csak úgy tudok szabadulni. Aztán egy bottal próbáltam kipiszkálni a víz alatt lévő tárgyakat, ahelyett, hogy lemerültem volna. 

Volt egy másik álmom is, amikor egy ismert író-költő házaspárnál vendégeskedtünk, és megállapítottam, hogy milyen jó annak, akinek a társa nemcsak házastárs, hanem alkotótárs is. Meg hogy éjszaka felkel dolgozni, mert akkor alkalmas az idő az alkotásra...

Kevesebb racionalizálás, kevesebb menekülés-evés és menekülés-olvasás, több jelenben levés, testben levés, pillanatban levés, lendület - erre van most szükségem, és ezt fogom megvalósítani magamnak.