Egy újabb kör a tárgyakkal. Sz-ről elhoztunk a Nagyi lakásából tárgyakat. Igazából már egy éve meg kellett volna tennünk, de a temetés után valahogy szétspriccelt a család - már nem volt meg a hely. A szagok még hasonlóak, de lassan el fognak tűnni azok is.
Kiraktam a nagy ágyat, amit még Gy. csinált, helyébe a nagyapám harmincas évek-beli gyönyörű ágya került, J-nak pedig külön ágya lett. Ez is egy nagy lépés.
A sz-i szőnyeg, képek, fiókos szekrény, egy igazi régi singer varrógép, amelyeket egyetemista koromban nézegettem, régi-régi tárgyak jöttek most haza. Ez nemcsak a múlt átmentése - az is, az értékeké, mert hihetetlen ízléses tárgyak vettek és vesznek körül, és ezzel semmilyen ikeás bútor nem tudja felvenni a versenyt. A tárgyakon keresztül is kötődünk emberekhez. Persze, egy idő után majd el kell engedni ezeket, de jelen pillanatban magamat és az otthonomat egyszerre építem újra, egymás segítségével. Kirakni tárgyakat, megszabadulni a régiektől, hogy csak a fontosak maradjanak.
Egyre szellősebb, egyszerűbb lesz az otthonom, egyre inkább én vagyok. Bennem ott vannak az őseim is, s nemcsak a tárgyak által.
És ha mindehhez az kell, hogy gletteljek, fessek, lecipeljek a tesómmal a másodikról a százéves ágyat, vakoljak, lámpát szereljek fel, flexeljek és körfűrésszel raklap-bútort szabjak, hát megtanulom és megcsinálom.
Ezen a héten J. az apjánál van, a suli meg befejeződött, úgyhogy meg tudom csinálni ezeket. Hiányzik persze, és meglepődik majd, ha megjön, de ezek a változások szükségesek.
A kert még udvar, még lomokkal van teli, de már folyamatban a megszabadulás, és akkor a betontól is elbúcsúzok, és igazi kert lesz. R. segít majd permakultúrásan megtervezni.
Nagyon várom már.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése