Most már hivatalosan is csak a volt férjem. Lehet, hogy ez tett be most neki, vagy nem tudom, nyilván még az, hogy már megint valamelyikünk (szerinte én, szerintem ő) nem jól értettük a nyári hétvégéket, és nem sikerült jól kommunikálni, mikor kinél van J.
Azért persze nehéz, amikor erre kitalálja, hogy a bíró be se mutatkozott neki skype-on, meg hogy nem írt alá semmit, honnan tudja, hogy elváltunk, ő még mindig a férjem; meg hogy a srác, aki dolgozik nekem a ház körül (kapuhegesztés, zárszerelés, amit nem tudok megcsinálni, stb), volt osztálytárs, biztos azzal kavarok (ekkor természetesen eufemizáltam); meg hogy tartozom neki x százezer forinttal, mert kidobtam a cuccait, ésatöbbi. Nyilván. Igazából ő tényleg jön nekem két havi tartásdíjjal, meg még valamennyivel, amit még az ősszel kölcsönkért.
Amikor lerakom a telefont, mert kezdi megint a gyalázást, akkor hangüzenetet küld, komolyan azt gondolja, hogy meg is fogom hallgatni, hogy miket mond mérgében? Komolyan azt gondolja, kontrollálhat még - ha azt írja, muszály (sic!) meghallgatnom, akkor megteszem? Komolyan azt gondolja, hogy ha írásban sérteget és fenyeget, akkor azzal engem minősít, nem pedig magát?
De én vagyok a sügér, hogy még kommunikálok vele írásban, mert így fogást tud találni. Bármi jó neki, csak kiönthesse a benne való rengeteg sötétséget.
Nagyon nehéz jóindulattal lennem iránta. Persze miért is kéne. De mégis van bennem egy ilyen igény. Talán hogy nem utálhatom, mert akkor rossz ember vagyok.
Egyébként nem utálom, csak hagyna már békén.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése