Ugrás a fő tartalomra

Tanulságok - nehéz szembenézések

 Lehet, hogy nem feltűnő, de folyamatosan vonom le a tanulságokat. 

Tulajdonképpen két fronton zajlanak a dolgok: bennem, belül, és kívül, az otthonomban. És a kettő összekapcsolódik. 

Mindig is így volt, mindig volt egy belső világom, amit csak igen kevesekkel tudtam megosztani. Amikor már nagyon gáz volt a helyzet a házasságban, de még nem láttam rá, mert benne voltam, akkor is tulajdonképpen ebbe a belső világba menekültem, meg a természetbe, a magammal és a fiammal töltött minőségi időbe, és persze a tanításba. És nyilván az írás és a kreativitás elapad ilyenkor. Erre nem jutott idő akkor, tavaly, tavalyelőtt. Most már várja, kopogtat az ajtón, jöhet-e már, de egy kicsit még türelemre kell intsem. 

Most, hogy az otthonom úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, és mindezt meg tudom tenni anyagilag, hatalmas kompetencia-érzést ad (kiegészítésként a fejemen ugráló diákokhoz, azért ilyen is előfordult). Vannak álmaim, még mindig vannak, és meg is fogom őket valósítani. 

Viszont akármennyire is azt gondolom, hogy én voltam az, akit elnyomtak, azért volt pár dolog, amit én sem csináltam jól. És ezekkel persze piszok nehéz szembenézni. 

Például még mindig gyenge vagyok elismerő szavakban. Pedig tudom, hogy fontos, én is erre vágyom, mindenki vágyik erre, a férfiak is, a nők is, a gyerekek is. De ez az, amiben mindenképpen fejlődnöm kell, tudatosan odafigyelni a köszönetre, az elismerésre. Semmi sem természetes: minden ajándék. A kedvesség, a figyelmesség, a megnyílás, a hétköznapi dolgok is. 

A másik: olykor gyors vagyok, annyira a saját világomban és tempómban élek, hogy nem veszem észre, hogy a másik egy más ritmusban van, és fel kell vennem a másik ritmusát, mielőtt a magaméval átmegyek rajta. Talán erre mondják, hogy néha "sok" az ember. Erre is oda kell figyelni. Valahol megvan az Erőszakmentes Kommunikáció tanfolyam jegyzetfüzete, elő kell keressem. 

A minőségi idő. Elszoktam tőle. J-bal is szükség van rá, persze, nem csak békén hagyni játszani, hanem együtt játszani. 

Hát így. Szembe nézek szép lassan ezekkel a démonokkal is. Most már megerősödtem hozzá. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

körülmények

Ha azt szeretném, hogy a belső egyensúlyomat meg tudjam tartani minden körülmény ellenére, különösen, ha az a körülmény valaki, aki közel áll hozzám, és akit bármiféle külső körülmény könnyen kibillent, akkor két dolgot tehetek.  Megerősítem magam, és nem hagyom kibillenteni magam, és nem imádkozom, hogy azok a külső körülmények változzanak meg pozitívvá, mert nincs rá befolyásom. Csak magamra van befolyásom. És per vagy, eltávolodok az illetőtől, és sem érzelmileg, sem életkörülményileg nem lesz már fontos, hogy ő milyen állapotban van az éppen aktuális külső körülmények miatt.  Emiatt elkezdtem újra rendszeresen meditálni. És ez jó. 
Megjegyzés küldése
További információk

Vége, vége

 Ez a legutolsó. Elmegy, vissza se jön. Lemond a gyerekről. A nászajándékba kapott sátrat azért kéri (mindezt egy bekezdésben).  Hát menjen. Fogja a sátrat, meg a sátorfáját (milyen szép), és vissza se jöjjön. J-nak nagy seb lesz, de nem begyógyíthatlan és feldolgozhatatlan, még ha rá is megy jó sok idő az életéből, mire felfogja és feldolgozza, hogy a szeretett édesapja lemondott róla.  Nagyon rosszul hangzik kimondani, de könnyebb és jobb lesz nélküle mindenkinek.  Jót kívánok, mert ennél rosszabb már nem lehet neki, minek kívánnám. Megkapta a sorstól, megdolgozott érte, hogy ilyen mélyre kerüljön, megvolt a lehetősége kikecmeregni, nem élt vele.  Máshol előadja majd megint a szegény becsapott árvagyerek-sztorit, mert nincs más a tarsolyában.  Menjen, a fia meg majd megköszöni neki az életét, és hogy ismerhette valamennyire, egy kicsit. Azt már másnak fogja megköszönni, hogy felnevelte. 
Megjegyzés küldése
További információk

J. játéka

 Ma J. kitalált egy játékot.  Képzeletbeli barátját, a mutató- és középsőujjával megjelenített Szunyogit meg akarja enni egy gonosz dínó (ez az én kezem, négylábú alakban), aki azt mondja: Bekaplak! Szunyogi erre jól megcsípi jelképesen ('csíp!'), a dínó meg lefordul a fotel karfájáról, és egy látványos 'jaj!'-jal leesik a szakadékba, majd a következő pillanatban gond nélkül visszamászik, és folytatódik elölről.  Mindez nagyjából tíz másodpercet vesz igénybe, és akkor sokat mondtam.  Namost ezt a játékot vagy negyed órán keresztül játszottuk. A harmadik percben már erős volt a gyanúm, hogy ez egy gyógyító játék: kijátssza magából azt, amit meg sem tud még fogalmazni. És nekem sem kell tudom és verbalizálnom. A dolgom egyszerűen a játék.  És ez a gondolat sok erőt és türelmet ad. 
Megjegyzés küldése
További információk