Kimondták a válást. Gy felhívott, és elmondta viszonylag normális hangnemben, hogy mi minden baja van, hogy én átb++tam, meg még az életét is tönkretettem, mert nem vártam meg, míg visszajön a Caminoról tavaly nyáron. Ezek szerinte alaposan félreértettük egymást. De most világossá vált számomra, hogy hogyan. Ugyanis azt nem hallja meg, amit én mondok. Most is csak ő beszélt.
Aztán írtam neki, szintén normálisan, hogy sajnálom, hogy így alakult, hogy nagyon akartuk mindketten, de nem működött, sosem illettünk össze, és hogy ettől még azért nem megy tönkre az élet, és hogy ő mindig a gyermekem apja marad, aki egy nagy ajándék számomra és számára is, és szeretném, ha normális viszonyt tudnánk kialakítani ebben. És hogy ha bánt a szavaival, akkor ki fogok lépni a kommunikációs szituációból, no offense.
Másnap három lényegi dolgot mondott személyesen (nyilván mindezt J előtt):
1. már megint hülyeségeket írtam (vagyis érvényteleníti az én tapasztalatomat, nem figyel és nem hallja meg, amit mondok).
2. Elb++tam az életét (vagyis nem képes a felelősséget vállalni a saját életéért)
3. Ha ezt tudta volna, rég elhagy még Bp-en. (nyilván, ennek aztán semmi értelme, mi lett volna ha, kb harmincszor elmondta már).
4. És egyébként is, a családommal együtt menjek a fenébe. (eufemizáltam, nyilván)
Ebből számomra teljesen nyilvánvalóvá vált (sokadszorra, csak azért szomorú a tény), hogy soha nem fog megérteni, és nem fog tudni megváltozni. Csodák persze vannak, de én őérte nem tudok semmit sem tenni. Úgyhogy jobb, ha elengedem.
És lassan abbahagyhatom a nyavalygást is. És nyilván J. előtt én se, az apjáról, semmi rosszat, erre is figyelnem kell. Köszi, T.
Eros vagy nagyon, es bolcs. Oleles! <3
VálaszTörlés<3
VálaszTörlés