Ugrás a fő tartalomra

Reménytelen

 Kimondták a válást. Gy felhívott, és elmondta viszonylag normális hangnemben, hogy mi minden baja van, hogy én átb++tam, meg még az életét is tönkretettem, mert nem vártam meg, míg visszajön a Caminoról tavaly nyáron. Ezek szerinte alaposan félreértettük egymást. De most világossá vált számomra, hogy hogyan. Ugyanis azt nem hallja meg, amit én mondok. Most is csak ő beszélt. 

Aztán írtam neki, szintén normálisan, hogy sajnálom, hogy így alakult, hogy nagyon akartuk mindketten, de nem működött, sosem illettünk össze, és hogy ettől még azért nem megy tönkre az élet, és hogy ő mindig a gyermekem apja marad, aki egy nagy ajándék számomra és számára is,  és szeretném, ha normális viszonyt tudnánk kialakítani ebben. És hogy ha bánt a szavaival, akkor ki fogok lépni a kommunikációs szituációból, no offense. 

Másnap három lényegi dolgot mondott személyesen (nyilván mindezt J előtt): 

1. már megint hülyeségeket írtam (vagyis érvényteleníti az én tapasztalatomat, nem figyel és nem hallja meg, amit mondok).

2. Elb++tam az életét (vagyis nem képes a felelősséget vállalni a saját életéért)

3. Ha ezt tudta volna, rég elhagy még Bp-en. (nyilván, ennek aztán semmi értelme, mi lett volna ha, kb harmincszor elmondta már). 

4. És egyébként is, a családommal együtt menjek a fenébe. (eufemizáltam, nyilván)

Ebből számomra teljesen nyilvánvalóvá vált (sokadszorra, csak azért szomorú a tény), hogy soha nem fog megérteni, és nem fog tudni megváltozni. Csodák persze vannak, de én őérte nem tudok semmit sem tenni. Úgyhogy jobb, ha elengedem. 

És lassan abbahagyhatom a nyavalygást is. És nyilván J. előtt én se, az apjáról, semmi rosszat, erre is figyelnem kell. Köszi, T. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

körülmények

Ha azt szeretném, hogy a belső egyensúlyomat meg tudjam tartani minden körülmény ellenére, különösen, ha az a körülmény valaki, aki közel áll hozzám, és akit bármiféle külső körülmény könnyen kibillent, akkor két dolgot tehetek.  Megerősítem magam, és nem hagyom kibillenteni magam, és nem imádkozom, hogy azok a külső körülmények változzanak meg pozitívvá, mert nincs rá befolyásom. Csak magamra van befolyásom. És per vagy, eltávolodok az illetőtől, és sem érzelmileg, sem életkörülményileg nem lesz már fontos, hogy ő milyen állapotban van az éppen aktuális külső körülmények miatt.  Emiatt elkezdtem újra rendszeresen meditálni. És ez jó. 
Megjegyzés küldése
További információk

Vége, vége

 Ez a legutolsó. Elmegy, vissza se jön. Lemond a gyerekről. A nászajándékba kapott sátrat azért kéri (mindezt egy bekezdésben).  Hát menjen. Fogja a sátrat, meg a sátorfáját (milyen szép), és vissza se jöjjön. J-nak nagy seb lesz, de nem begyógyíthatlan és feldolgozhatatlan, még ha rá is megy jó sok idő az életéből, mire felfogja és feldolgozza, hogy a szeretett édesapja lemondott róla.  Nagyon rosszul hangzik kimondani, de könnyebb és jobb lesz nélküle mindenkinek.  Jót kívánok, mert ennél rosszabb már nem lehet neki, minek kívánnám. Megkapta a sorstól, megdolgozott érte, hogy ilyen mélyre kerüljön, megvolt a lehetősége kikecmeregni, nem élt vele.  Máshol előadja majd megint a szegény becsapott árvagyerek-sztorit, mert nincs más a tarsolyában.  Menjen, a fia meg majd megköszöni neki az életét, és hogy ismerhette valamennyire, egy kicsit. Azt már másnak fogja megköszönni, hogy felnevelte. 
Megjegyzés küldése
További információk

J. játéka

 Ma J. kitalált egy játékot.  Képzeletbeli barátját, a mutató- és középsőujjával megjelenített Szunyogit meg akarja enni egy gonosz dínó (ez az én kezem, négylábú alakban), aki azt mondja: Bekaplak! Szunyogi erre jól megcsípi jelképesen ('csíp!'), a dínó meg lefordul a fotel karfájáról, és egy látványos 'jaj!'-jal leesik a szakadékba, majd a következő pillanatban gond nélkül visszamászik, és folytatódik elölről.  Mindez nagyjából tíz másodpercet vesz igénybe, és akkor sokat mondtam.  Namost ezt a játékot vagy negyed órán keresztül játszottuk. A harmadik percben már erős volt a gyanúm, hogy ez egy gyógyító játék: kijátssza magából azt, amit meg sem tud még fogalmazni. És nekem sem kell tudom és verbalizálnom. A dolgom egyszerűen a játék.  És ez a gondolat sok erőt és türelmet ad. 
Megjegyzés küldése
További információk