A cethal gyomrában

     Három napi gyomorgörcs és szájtépés után végül most béke van. Nem tudom, miért a harmadik nap jutott eszembe az interneten vonatkozó szakirodalmat keresni, de végül megtaláltam. Beszéltünk, megpróbáltam alkalmazni a retorikát, amit fél órával és egy gyerekaltatással azelőtt olvastam.       Úgy néz ki, működött.       De olyan nagyon megnyugtató volt azt olvasni, hogy egy ilyen helyzet egy érintettnek milyen nagyon megterhelő lelkileg.       Konkrétan mennyire: voltam a dokinál, hogy fáj a torkom. Mondja, lehet allergia is, de persze főleg gyomorsav. Gyomorideg.       Ja, mondom, akkor már minden világos, én, akinek eddig soha ilyen baja nem volt, valahol ki kellett jönni ennek az elmúlt időszaknak. Stressz. Én és a stressz? Úgy tűnik, eljutottam arra a szintre, hogy egy mondatban lehet említeni.       Annyi a felelősségem, amennyit meg tudok tenni. Egy-egy rózsafüzér e...

 Gy. vasárnap felhívott, hogy beszélni akar velem. Elmentem. Csak elbúcsúzok, mondta. Mondd meg a gyermeknek, hogy szerettem. Este elhozta J. cuccait, elköszönt tőle (Elutazom messzire. Magyarországon? Nem, annál is messzebb. Külföldre? Nem tudom, talán. És mikor jössz vissza? Nem tudom. ) Most mit mondjak erre? Dráma, már megint, és én még mindig nem tudok nem bevonódni a játszmájába. Nem megy a kizökkentés sem. Nem tudok Csernust játszani, aki hidegvérrel azt mondja, csináld.  Azt mondtam neki, várja meg, míg elmúlik ez az érzés. Kérjen segítséget, ha nem tőlem, szakembertől. Mondtam minden hülyeséget, ami csak eszembe jutott. Felhívtam egy barátját. ("nem volt szép tőled - írja sms-ben - hagyj elmenni".) Mi az, hogy nem volt szép tőlem? Nézzem végig, mit csinál magával? Gyakorlatilag azt teszi, hogy a búcsúlevelét elmondja szóban, hadd érezzem magam sz+ul és bizonytalanságban én is (nyilván nem direkt). És ő tényleg elhiszi azt a sok hülyeséget, amit gondol.  Sms-t ír:...

Mindig, mindig van valami dráma.  A minap Gy. felhívott, és lelkiismeretfurdalást keltett bennem, és azt éreztem, hogy az én hibám, hogy neki nincs munkája, és hogy az ő barátai összevesznek vele. Ezt képes volt elhitetni velem. Napokba került, mire magamhoz tértem, és ránéztem arra, hogy mindez nem az én felelősségem.  És az sem, hogy ha ő képes lenne lemondani J-ról azért, hogy ne fizessen gyerektartást. Egyébként ez szerintem nem lehetséges. De az is kiakasztott, hogy ez megfordult a fejében. Szerencsére J-ot sikerül megvédeni azért a nagy részétől ezeknek.  Átmenet, még mindig, a phd-t elhalasztottam egy évvel, és addig még sok víz lefolyik a Tiszán.  Egyébként: egyre szabadabb vagyok, egyre nyitottabb, egyre reményteljesebb, egyre felszabadultabb.