Voltam már ügyvédnél a nyáron. Ma voltam egy egyházjogász papnál is.
Nem mondom, hogy könnyű volt, olyan kemény típusú pap, aki az ember szemébe mondja a dolgokat, amúgy nyersen, olykor szinte kegyetlenül. Szerencsére nem okozott nehézséget elviselni, különösen most, hogy már pontosan látom, hol szúrtam el a dolgokat.
Mindenesetre megnyugtató volt látni, hogy ő egyházjogi szempontból világosan látja a helyzetet. Kell ez a keménység is, elviselem, helyén van. Van, amikor megértésre van szüksége az embernek - az esetek nagy részében -, de kell a kemény szeretet is, amiben egészen idáig én sem voltam jó.
Mindig van ez a perspektíva: kívülről - belülről. Nyilván kívülről teljesen máshogy néz ki egy kapcsolat, mint belülről. De amit nem léptem meg, amikor pedig sokan-sokan figyelmeztettek, most az elmúlt fél évben kívülről (is) látom a kettőnk kapcsolatát. És hogy valójában milyen ember ő.
A szavak, már megint és mindig a szavak. Csak megközelíteni tudjuk a valóságot velük. Mert hiába címkézek fel valakit, attól még ő nem csak a címke, hanem egy egész ember. A címkék megkönnyítik az életünket. Olykor kellenek. De az ember misztérium.
Én elengedtem Gy-t, de imádkozok érte - ennyi, amit tudok tenni.
A papírok beadásán kívül.
Hős vagy. Nekem az egyházi kör a jövő év projektje lesz... remélem. Egyelőre arra se tudom rávenni magam, hogy guglizni kezdjem.
VálaszTörlésNem csodálom. Kemény menet.
VálaszTörlés