Ugrás a fő tartalomra

polgári -- egyházi

Voltam már ügyvédnél a nyáron. Ma voltam egy egyházjogász papnál is. 

Nem mondom, hogy könnyű volt, olyan kemény típusú pap, aki az ember szemébe mondja a dolgokat, amúgy nyersen, olykor szinte kegyetlenül. Szerencsére nem okozott nehézséget elviselni, különösen most, hogy már pontosan látom, hol szúrtam el a dolgokat. 

Mindenesetre megnyugtató volt látni, hogy ő egyházjogi szempontból világosan látja a helyzetet. Kell ez a keménység is, elviselem, helyén van. Van, amikor megértésre van szüksége az embernek - az esetek nagy részében -, de kell a kemény szeretet is, amiben egészen idáig én sem voltam jó. 

Mindig van ez a perspektíva: kívülről - belülről. Nyilván kívülről teljesen máshogy néz ki egy kapcsolat, mint belülről. De amit nem léptem meg, amikor pedig sokan-sokan figyelmeztettek, most az elmúlt fél évben kívülről (is) látom a kettőnk kapcsolatát. És hogy valójában milyen ember ő. 

A szavak, már megint és mindig a szavak. Csak megközelíteni tudjuk a valóságot velük. Mert hiába címkézek fel valakit, attól még ő nem csak a címke, hanem egy egész ember. A címkék megkönnyítik az életünket. Olykor kellenek. De az ember misztérium. 

Én elengedtem Gy-t, de imádkozok érte - ennyi, amit tudok tenni. 

A papírok beadásán kívül. 

Megjegyzések

  1. Hős vagy. Nekem az egyházi kör a jövő év projektje lesz... remélem. Egyelőre arra se tudom rávenni magam, hogy guglizni kezdjem.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Költözés

Azt hiszem, én ezt a blogot itt lezárom. Van még némi vergődés Gy. részéről, de visszaszorult az emailre, így sokkal könnyebben pergetem le magamról, amit le kell.  Visszaköltözök a régi blogra, amely az Axisok névre hallgat.  Új életet kezdtem a Nagyvárosban (hívjuk csak Nagyfalunak). Aztán váratlan fordulattal vissza is költöztem a szülővárosomba.  Nagyon sokat tanultam az elmúlt két, sőt három évben. Hála és köszönet, BJ, hogy eszembe juttattad, hogy blogot is lehet írni egy nehéz időszakban. Hogy volt idő, amikor ez volt a napi kenyerünk. Visszatérek a normálisba, már ha ezt az őrültekházát, a 21. századi Mo.-ot annak lehet nevezni - de a szubnormálishoz képest mindenképpen az.  Köszönöm, hogy eddig követtétek az utamat. Sokat segítettek az imáitok, rám gondolásaitok, a beszélgetések, az üzenetek.  "Beszív, kifúj, kifúj - mehet a régi, jöhet az új."

Tanulságok - nehéz szembenézések

 Lehet, hogy nem feltűnő, de folyamatosan vonom le a tanulságokat.  Tulajdonképpen két fronton zajlanak a dolgok: bennem, belül, és kívül, az otthonomban. És a kettő összekapcsolódik.  Mindig is így volt, mindig volt egy belső világom, amit csak igen kevesekkel tudtam megosztani. Amikor már nagyon gáz volt a helyzet a házasságban, de még nem láttam rá, mert benne voltam, akkor is tulajdonképpen ebbe a belső világba menekültem, meg a természetbe, a magammal és a fiammal töltött minőségi időbe, és persze a tanításba. És nyilván az írás és a kreativitás elapad ilyenkor. Erre nem jutott idő akkor, tavaly, tavalyelőtt. Most már várja, kopogtat az ajtón, jöhet-e már, de egy kicsit még türelemre kell intsem.  Most, hogy az otthonom úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, és mindezt meg tudom tenni anyagilag, hatalmas kompetencia-érzést ad (kiegészítésként a fejemen ugráló diákokhoz, azért ilyen is előfordult). Vannak álmaim, még mindig vannak, és meg is fogom őket valósítani....

Álom, ezúttal végigelemzett

 Volt egy álmom nemrég (pont teliholdkor, egyébként).  J-bal egy ismerősnél voltunk, ott is volt három kisfiú, és ott volt egy tigris, egy szelídnek mondott tigris az óriási házban. És mi, felnőttek ott hagytuk a gyerekeket játszani. Később J. eltűnt, nem találtam sehol, a kapu pedig kidőlt.  Ugyanakkor hirtelen máshol voltam, a Gulágra kényszerítettek minket menni, föl a hegyre, nagyon magas hegyre, és én nagy, erős férfi voltam, tudtam, hogy túl fogom élni, de voltam mellettem mások is. Egy nagyon szűk csigalépcsőn is mentünk le, szinte siklottam, aztán elértünk egy barlangféleségbe, ahol matracok voltak, és mondtam: itt megállunk, és megpihenünk, ez az én döntésem, nem másé.  Vizet is gyűjtöttünk, egymásnak, cseppenként kancsóba, vagy amikor folyt feketeség, azt kieresztettük, nem engedtük az ivóvízbe folyni.  Ezeket a motívumokat néztük meg a pszichológus fiúval: Tigris: vadállat (ez nagyon sokszor előjön mostanában) a kiszámíthatatlan vadság, veszély, amely...