A cethal gyomrában

Találtam egy mesét, ami nagyon megérintett, és azóta is dolgozik bennem.  Itt olvashatjátok egy változatát, kattintsatok ide.   Így hát belemélyedtem egy kicsit, és gyógyító meseként használom a saját élethelyzetemre. A múltkori mini-workshopon, amit mi mesemondók tartottunk egymásnak, ezt a mesét vettem elő, és határozottan a mese közepén éreztem magam, rozmaringszálként. Ha így van, még sok dolgom van hátra.       Először is, a lány, aki a falu legszebb lánya, nagyon magányos, és piszkosul szeretne már udvarlót, piros pántlikát köt a hajába (metaforikus értelemben nyilván a szerelemre, szexualitásra (és elkötelezettségre?) érett lányt jelenti), majd meggondolatlanul kiejti a száján: Jönne bár az ördög, ő is jó lenne. Nos, az ördög megjelenik. Ekkora hatalma van a szavaknak. A legény, aki belép a fonó ajtaján, jóképű, lehengerlő, egész este csak vele beszélget, nyilvánvalóan szikrázik köztük a levegő. A mese nem említi, mennyi ideig tart ez az állapot, ill...

 A következő lépés az lesz, hogy elsődleges prioritásom kell legyen, hogy NE menjek bele a játszmákba. Majdnem akármi áron. Legfőképpen J. érdekében, de a magaméban is. Ha előre tudom, hogy belém tud kötni, vagy ha váratlanul is ér - ne vegyem föl, ne menjek bele a játszmába, ne veszítsem el a türelmem, hanem tegyek úgy, mintha nem mondana semmi durvát.  A kihívás adott. 

 Volt egy különös álom. Egy nagyon magas, több ezer méter magas hegyről mentünk lefelé, igen meredek sziklaoldalban, helyenként zubogó víz is akadályozott. Többen voltunk, sokan, J. is ott volt, és vigyázni kellett mindenkire, hogy épségben leérjen. Azután fölfelé indultunk, ugyanarra a hegyre vissza, és itt is nagyon kellett figyelni, hogy senki se maradjon el. Végül azonban mind fölértünk, visszaértünk épségben.  És a hegy tetején énekeltem egy moldvai népdalt, hangosan, csengőn, szépen.  "Napot is szeretem,  holdat is szeretem,  de fényes csillagot leginkább szeretem,  leginkább szeretem." Egy másik álmom vízzel volt kapcsolatots: repülőgéppel mentünk, de zuhantunk, és ki kellett kapcsolnom a biztonsági övet, mert tudtam, hogy a vízbe esünk (a Balatonba, előtte nagyon szép fenyős-házas partot láttunk a levegőből). Utána a nyakig érő vízben kellett a fenéken lévő lemerült holmikat kipiszkálni, és úgy próbáltam, hogy nem merültem le a víz alá, csak bottal ...

 Megvolt a két tárgyalás, és egy hónap múlva kimondják a válást. Kezdenek beállni a hétvégék meg a hétköznapok, láthatás szempontból, bár látom, hogy lesz még meccs - ki szeretne olyan beszélgetést folytatni, amelynek garantáltan dühroham lesz a vége a másik részéről? Ezen kívül nagy változás lesz a munkában is: beadom a jelentkezésemet doktorira. Ha minden jól megy, mesemondásból fogok doktorálni majd egyszer a közeljövőben. Gondoljatok rám, hogy felvegyenek.  Az iskolapszichológus elmegy, de mindenképpen keresnem kell valami módszert, ami segít. Nagyon sokat számított ez a négy hónap, amikor hetente mentem hozzá, és volt néhány nagyon mélyre menő merülés. Kell az, hogy az embert meghallgassák, megértsék, elfogadják. Tulajdonképpen olyan szomj gyűlt föl bennem az elmúlt évek alatt, hogy még mindig nincs betöltve.  Volt is egy ilyen álmom nemrég: repülővel mentünk a Balaton felett, és lezuhantunk, ki kellett kapcsolnom a biztonsági övet, mert tudtam, hogy a víz alól csak ...