A cethal gyomrában

 Lehet, hogy nem feltűnő, de folyamatosan vonom le a tanulságokat.  Tulajdonképpen két fronton zajlanak a dolgok: bennem, belül, és kívül, az otthonomban. És a kettő összekapcsolódik.  Mindig is így volt, mindig volt egy belső világom, amit csak igen kevesekkel tudtam megosztani. Amikor már nagyon gáz volt a helyzet a házasságban, de még nem láttam rá, mert benne voltam, akkor is tulajdonképpen ebbe a belső világba menekültem, meg a természetbe, a magammal és a fiammal töltött minőségi időbe, és persze a tanításba. És nyilván az írás és a kreativitás elapad ilyenkor. Erre nem jutott idő akkor, tavaly, tavalyelőtt. Most már várja, kopogtat az ajtón, jöhet-e már, de egy kicsit még türelemre kell intsem.  Most, hogy az otthonom úgy alakítom, ahogy nekem tetszik, és mindezt meg tudom tenni anyagilag, hatalmas kompetencia-érzést ad (kiegészítésként a fejemen ugráló diákokhoz, azért ilyen is előfordult). Vannak álmaim, még mindig vannak, és meg is fogom őket valósítani....

 Most már hivatalosan is csak a volt férjem. Lehet, hogy ez tett be most neki, vagy nem tudom, nyilván még az, hogy már megint valamelyikünk (szerinte én, szerintem ő) nem jól értettük a nyári hétvégéket, és nem sikerült jól kommunikálni, mikor kinél van J.  Azért persze nehéz, amikor erre kitalálja, hogy a bíró be se mutatkozott neki skype-on, meg hogy nem írt alá semmit, honnan tudja, hogy elváltunk, ő még mindig a férjem; meg hogy a srác, aki dolgozik nekem a ház körül (kapuhegesztés, zárszerelés, amit nem tudok megcsinálni, stb), volt osztálytárs, biztos azzal kavarok (ekkor természetesen eufemizáltam); meg hogy tartozom neki x százezer forinttal, mert kidobtam a cuccait, ésatöbbi. Nyilván. Igazából ő tényleg jön nekem két havi tartásdíjjal, meg még valamennyivel, amit még az ősszel kölcsönkért.  Amikor lerakom a telefont, mert kezdi megint a gyalázást, akkor hangüzenetet küld, komolyan azt gondolja, hogy meg is fogom hallgatni, hogy miket mond mérgében? Komolyan azt ...

 Egy újabb kör a tárgyakkal. Sz-ről elhoztunk a Nagyi lakásából tárgyakat. Igazából már egy éve meg kellett volna tennünk, de a temetés után valahogy szétspriccelt a család - már nem volt meg a hely. A szagok még hasonlóak, de lassan el fognak tűnni azok is.  Kiraktam a nagy ágyat, amit még Gy. csinált, helyébe a nagyapám harmincas évek-beli gyönyörű ágya került, J-nak pedig külön ágya lett. Ez is egy nagy lépés.  A sz-i szőnyeg, képek, fiókos szekrény, egy igazi régi singer varrógép, amelyeket egyetemista koromban nézegettem, régi-régi tárgyak jöttek most haza. Ez nemcsak a múlt átmentése - az is, az értékeké, mert hihetetlen ízléses tárgyak vettek és vesznek körül, és ezzel semmilyen ikeás bútor nem tudja felvenni a versenyt. A tárgyakon keresztül is kötődünk emberekhez. Persze, egy idő után majd el kell engedni ezeket, de jelen pillanatban magamat és az otthonomat egyszerre építem újra, egymás segítségével. Kirakni tárgyakat, megszabadulni a régiektől, hogy csak a font...